Elkezdeni és megszeretni egy pillanat műve ezt az Angliából származó ügyességi sportot! Aztán már csak sok gyakorlásra, kitartásra, türelemre van szükség, és eredményes versenyzővé válhatunk, hiszen e sport igazán akkor élvezhető, ha versenyszerűen űzzük. Az agility-versenyek csodálatos hangulatát semmilyen tétnélküli edzés sem pótolhatja. Az agility lényege, hogy kutyánk minél gyorsabban és kevesebb hibával fussa be a kitűzött pályát. Ezt a sportágat többek között az teszi megunhatatlanná, hogy mindig változik az akadályok sorrendje, mindig új pályán kell dolgozni. Az agility nem csak a kutyának kiváló testmozgás, a gazdának is végig kell futnia szinte a teljes pályát. (Ez természetesen nem azt jelenti, hogy az akadályokat is át kell ugrani, ez versenyen szigorúan tilos is, sőt az akadályok szándékos megérintése is Ebben a sportban csak úgy érhetünk el eredményt,  ha kutyánk önszántából, vidáman, örömmel dolgozik, egyszóval ő maga is élvezi azt, amit csinál. Erőszakkal nem jutunk semmire! Az érzékenyebb lelkű kutyára elég csak egyszer rácsapni, hogy egy időre elveszítse lendületességét. Röviden, a kutyát mindig motiválni kell a pályán, ez jutalomfalattal is lehetséges, de legjobb a labda. Amint jól teljesített, rögtön kapja meg a labdáját. A sípoló gumijátékok az edzés egy-egy fázisában jól alkalmazhatók kiegészítő irányításként is  a hanggal jobban magunkra vonva a figyelmét, segíthetjük kutyánkat a gyorsabb és biztosabb irányváltoztatásban. Még mielőtt a pályán kezdenénk dolgozni, kutyánknak meg kell tanítani néhány alapvető engedelmességi feladatot, mely az agility-hez (is) szükséges. A helyben maradással összekötött ültetésre, fektetésre, állításra az akadálysor megkezdésénél  versenyen és edzésen egyaránt illetve az asztalnál van szükség. Figyeljünk arra, hogy kutyánk ne csak a bal oldalunkon dolgozzon, mivel az agility-pályán ez lehetetlen. ezért egy másik vezényszóval, (pl.mellém) tanítsuk meg kedvencünket a másik oldalon való követésre is. Tanítsuk meg kutyánknak az irányokat is. Ültessük le magunk mellé vagy menet közben dobjuk el a labdát hol balra, hol jobbra vagy egyenesen, a megfelelő vezényszó kiadásával együtt. (bal,jobb,tovább). Karunkat úgy emelve  kb. fejmagasságig  dobjuk a labdát, mint ahogy majd a pályán mutatjuk az irányokat. Ezeket a gyakorlatokat alkalmanként röviden, de rendszeresen ismételjük. Az ugróakadályok gyakorlását fiatal kutyával csak akkor szabad elkezdeni, mikor csontozata már megfelelően megerősödött. Addig csak az alacsonyra állított pallón és palánkon vezessük végig illetve a két kúszóakadályon. A kukacnak is nevezett merev alagutat először nyomjuk össze, a ponyva alagútnál tekerjük fel a ponyvát. Ha  felnőtt kutyával kezdünk el dolgozni, az ugróakadályoknál igazán csak az okozhat gondot a kutyának, hogy ugrás helyett esetleg át akar bújni a léc alatt, mivel nem tömör akadályt lát maga előtt. Ilyenkor kezdetben meg kell akadályozni az átbújást: kisméretű kutya esetén a rúd egyik végét tegyük a földre, a másikat az akadály legalacsonyabb fokára. Nagyobb kutyáknál tegyük a lécet kb. 30-35 cm magasságra. Ezután fokozatosan emelhetjük a magasságot. A fokozatosságot minden edzésen tartsuk be, ne várjuk meg, míg a kutya elunja a feladatokat. Ha pedig versenyezni akarunk, ne egyedül vágjunk bele az agility elsajátításába, hanem edzővel vagy már gyakorlott versenyzővel dolgozzunk!